akarat

Az alvótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig békésen szuszogni,
akarsz-e vélem esténként villanyt oltani,
gömbölyödve kölyöktigrisnek látszani,
nagykomolyan rendesen fogat mosni,
sötét éjszakákat együtt tölteni,
párnát dobálni, semminek örülni,
sóhajtva jobbra-balra fordulni?
Akarsz-e álmodni mindent, mi élet,
és teljességet, széles-hosszú űrt,
lehet-e némán párnát húzni véled
nyári paplant és téli dunyha-gőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy lepedőnkön elterül a vágy,
betegesen birtokolni vágy,
és akarat fütyörész az ablakunk alatt?
Akarsz csitítani kígyót-békát,
önző hadjáratot, fuldoklást, csatát,
sértődést, bizalmatlanságot, mindenféle bút?
Akarsz ölelni boldog szeretőt,
könnyítő sírást, szívből nevetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
békében élni, mi teljességre vált?
Csillagok alatt születni lenn a földön
s akarsz, akarsz-e fogadni halált?