readunedance

rozsdálló nádas szakállát
dörzsölve hűs szél
kékjét olvasztja egybe a szem
téli tó tükrén arany karikák
kapcsolják össze a napfényt
lelkünk kemencéjében

vírják a széremet
nyírják a szőrömet
raknák a szűrömet
mosógépbe
tűnjön el
a szó mi csípi
szemüket
szívják
szivattyúzzák
a fáradt lét
míg vákuum lesz
tér
valami újra
hogy szívják a véremet
mások

a motivácicó
rángatja a szálakat
már ha karmán fennakad
máshogy észre sem veszi
földön mellette
foszló fonalát
vagy hogy ő
a gombolyag

az élet sűrűje
rácsöppent
a fehér terítőre
kézzel szőtt szálak
ölelik a szaftot
vörösbor csókot
váltanak
szeretnek

fogynak a helyjegyek
szűkül az idő
könny csöppen a sörbe
fárad a szussz
rámnehezül
az élet
ábrahámhegye
jegyet venni
interneten kötelező
lett volna
de elfogy
a sör
a könny
az élet

kényelem öli a habokat
hátat fordít a szélnek
vágja a nádast
simogatását
csípi le újra
és újra
a víz

kamu a kapu
kamu a tér
szorong a fegyver
szorong az él
fáj a kötés
fáj a láb
sír a kínzó
sír a vágy

párna puffer
szív be izzadtságot
könnyet szárít
markolót
ölelve
éber alvással
mosolyog
ölni tudna
csak béke
lenne
parkoló

szerelem-részeg
sebzett vadmacska
karmol akaratlanul

csíkok rejtik
régi fájdalmait
pöttyök
szúrások nyomát

kontakthibás tappancsát
nézi kábult könnyein
miért véres megint

szomorúság kéne
ha vóna
ihlet a jóra
a szépre hajlik
fejed a vállamra

nem lehet így
verset ríni