ha még egyszer jutna egy dal elhinném minden sorát csodálnám lemenő napban is a szépséges diszharmóniát
millió hézag
tapasztott sebek foltozott zoknik beforrt csontok tartják össze a sérülékeny citromhabos mennyországot - ez a három
tő
előre idézett meg sem születő nagy mű könyökkel nyakat megérintő egy tőről fakadt távolság a csúcspont
május
aranyeső egy cseppje a szomszédot se zavarja éjjel bármily hangos a fény át a falakon nem fogom lehalkítani amíg virágzik a méreg
maszk
pörög az iránytű repülnek a maszkok leszedik az árut épül a ráta pörög a ringlispil repülnek a mottók leszedik az arcod épül a feszkó
gradus ad Parnassum
lépésről lépésre szunnyad a lélek fárad a csípő szélben a fényed ringató hintaló kaptat az ormon hol van az otthon rúzstalan múzsakör fűzfamosolygás űzi a fájót gyulladást csillapít
cicavízió
porcicák dorombolása csendesíti a múló időt még néhány felmosás és lesz újra vadon nagycicák uralma a ketrecen túl
palinta
újratépett sebszéleken lógok fél kézzel lökött hintapalintán vastagszik a kötél
azért megmarad
remény még van hitelkeretre egy faházra apránként gyűlik a tőke termelődik a D-vitamin napsütésre remélem
hit
hitelbe kaptuk sok fájdalom árán visszafizettük és most üresség lett nincs credit a kártyán eljátszottuk képességünk hogy higgyünk még a feltöltésben csak a jövedelembe kapaszkodunk