esőillattá lettél kávégőzből szivarfüstből kevert távoli sötét felhők idézik némán szemöldökráncodat a széthullás jó lenne talán ha előre mutatna ez a félbevágott roppant tartógerenda de csak az eső hullik a tátongó hiányon át kimossa a talajt süllyedünk
pajzs
csak egy pajzs
kit hátbaszúrt
rettegő harcosa
nevetséggé téve
minden támadót
ki mégis elvenné
e szívén sérült
díszes érclemezt
pedig nem véd
már régen megveti
és tisztán látja
ő a támadót
érzi a lándzsa
nyílhegyét tartó
korhadó botot
eltörik és végre
más karjában
fényre penderül
kő
kemény kőbe faragott csiszolatlan gyémánt megrekedt ölelésben mozdulatlan ragyog a felszínt kapargatjuk cirógatás helyett és nézzük együttérzőn az illatos sebhelyet
hossz
egy hosszt akartam csak hogy legyen koszorúm fehér köntösben fő helyen de csak úszom az árral szemben a klór marja hajam túl hosszú már
tizenkilenc
harminchárom év kellett
hogy újra megfoganjon
a második esély
egy szilveszter éjszakán
szabadságra keljen
sokfelé a bolygót
sokféle csókkal
ölelni a szárnya
áttáncolva fényeket
mind a tizenkettőt
égkék cipellőkben
nem kophat el egy sem
legyen tizenkilenc
mindig egy híján
ha ez a boldogság
kék prímszáma
fél
elesem felállok nélküled is szeretlek elhagylak egyedül is erő ez rémisztő gyengeség félek hogy félsz minden csak fél
vattacukor
a szavak mint kristálytiszta tények kerülnek a gépbe ott megperdülnek átalakulnak vattacukorrá ízlés szerint fonódnak össze a búcsú porával majd kosszá válnak ragacs-maszattá és még csak le sem moshatom
repedés
régi porcelán óvhatja így magát lassanként megreped hátha nem kell többé senkinek csak dísz lesz fent a polcon nem mindennapi használati vágy de titkon reméli ráncait van még ki finom kezekkel simítva óvja nem riad teára hívni szóra bírja álmait
szélharc
újabb tompa trauma már meg sem érzem az ismételt szélütést észrevétlenül leszek újra kisebb néhány sejt hal csak el temetés se lesz porladjon a fájdalom vigye el egy széllökés repülve más szemébe csaljon könnyeket
fröccs
kimegy a szénsav elpárolog a víz ragaccsá lesz a bor meg kellett volna inni vagy kóstolni legalább a némán elfojtott lelki fröccsöt
readunedance 