readunedance

nem látsz
nem hallasz
de itt vagyok
melléd sodort
az élet szélvihar
új utakra viszlek
béke tengeren

tükör néz
tükörbe
körbe
keringünk
létezünk

a felelős én vagyok
ő csak felel
a kérdésre
felteszem
néhány lapra
még az életem
félelem

lassított lassúzás
ismeretlen számra
kettőt előre
egyet hátra
tompa szédülés
nyújtott ritmus
néma remegés
fojtott légyott
álmodom

tizenkettedik
nem mintha számolnám
hány darabra hullik
még az életem
szép kerek szám
tátogva fullad
pí a négyzeten

büszkének maradni
félve aggódva
néma kérdéssel
erős gyengeség
íztelen narancs

újra kamaszon
járjuk az erdőt
felhők között
jut fagylalt
múlni nem tűnő
vágyakozással
habzsolni a percet
ami túl szép
ami talán igaz

a déli parton
indulunk botorkálva
még hideg a víz
gyerekek vagyunk
időnként mélyül csak
egymásba kapaszkodunk
bója előtt toporgunk
hogyan tovább
tágas szabadságba
együtt átúszni
a ránk szabott távot
északi sziklák előtt

forranak a hullámok
habáztatta húsban
szövődő szorongás
lazul egyre hosszabb
simulássá a szélben
megbújva várja hősét
jégkezű pénelopé

érintésnyire távol
közeledve a mágnes
bizonytalan mezőn
csüng a pólusán
tenyérnyi mozdulatban
félve simul újra
a békés vonzerő