readunedance

kreált körökbe
zárja
kormos üvegajtó
steril kilincsét
magára
kényszeres kétszersült
hajába kaparva
biztonságát

csörrenő kulcscsomók
görcsében
retteg vakon
vágyott fényektől
szeretne
fagyos fémeken
túli olvadást
engedni

hevítsd
lassú tűzön
vaj szívét

fluoreszkáló
matrica-mancik
takarják
valaha fényes
impregnált
deszkák erezetét

tépd le
megfosztod
lüktető folyamát
valaha élő
koronázott
lelki nagyságoknak

matt
reszkető kézzel
lépnek
valaha csiszolt
intarziás
kettős mezőiken

sakk
roppan a tábla
zuhan
valaha király
elvesztett
bábuk tetemére

a látszat csaj
a férfi csal
a nő nem jár
a fű megvár
lopva a szélen
sunnyog a téren
lesve a hintát
írja a mintát
két szeme sandít
tébolya randít

állj meg a lápon
nyíltvizi sáron

hol kezdődik
keresztszemes terítőn
a minta
újra-újra váltva
gyarló fonálból
lépésről botlásra
kereszted mind
szemed borítja
ne lássad
fonákját

ki nem kezd
ne sorsoljuk
lépjen aki akar
húzom én az időt
írd körül a káoszt
boruljon az óra
úgyse nyer ma senki
rajzoljál a hóba
olvadjon a perced
mutogasd a némát
hatpontos a magány
aki mondja passz – szív

egy megállóból
sok gyöngy
gurulunk
foszló cérnabuszunkkal
elveszítve
sosem volt koherenciánk

vágyakozunk
tükörképünkön túl
koszos ablak mögé
a reptéri buszra
csodálni
málló falakat

mi összetartja
inkohézív
káosz-harmóniánk

van idő
évek száguldására
órák mohóságára
kenni a perceket
nevetve
burleszk bénázáson
to-do-list pakoláson
ráncok útvesztőiben
van idő

úszom a boldogságban
mint cápa strandolók felé
sodor az ár de izomból
török alulról vakító
eldobható teríték tárul elém

állok a völgyben
mint koncertről maradt
szomorú műanyagpohár
vergődöm fröccs párában
kúszva közelítem a tegnapot ma már

nézem a tornyokat
mint hangya relatív életén
merengve mászik az étterme
szuterén értelme végtelen
barlangjába légvárat építeni

állok a hegytetőn
mint alpinista szerzetes
csodálva mélységet
lelkében a völgyben tükröződő
napfényes ég szikrázása alatt

alulról közelítem a végtelen mélységet

korán kezdi
legyőzi a vekkert
önti garatra
feketén az álmot
szembenéz
képével bátran
meghagyja
kegyesen a tükröt
igazít
védvonalán a kulcsot
izzasztja
közelítve a férfit
borítja
mámorba a hajnalt
utoléri
igázza a vas lót
lefutja
villogót a zebrán
kiissza
diadalát a serleg

duzzad az égtest
kerekszik hetykén
kék vérrel
forróra festi a fagyot
lüktet az álom
gömbölyödik csíkja
dorombol
romjaim felett
ébred az állat
dzsungel a melle
átszegi lustán
csípő széllel a havat
vöröslő célpont
hívja a mélybe
fogócskázni
egérrel a macska