readunedance

buborék varázsban
lökdösődő szappan
szívármány fényt vet
ikrek táncával
önnön magára
ibolyán túl
utolsó cseppig

félkövér betűk
pacával nyakon öntve
lágyan hullámoznak
pecsétes papíron
hájas textúrában
dagasztanak
pacnik praclijai

és csak nő
dagad a hullám
áttöri a falat
ömlik a víztömeg
árad a súlya

le kell menni a lelki kilóknak

csak egy méhhel kevesebb
mit számít
apránként gyűlik a kereted
szétmállik
amit valaha kaptál
kiürül
lépenként a kaptár
viheted

feszül az idő ingje
telik a tér
szikrázó cseppenként
fojtja
vissza magát
az erő
tesztel szó nélkül
szeplőket
számolva ponthatárt

kihűlő pórusok
nyújtózkodó karral
szövik be az utcát
ágas-bogas
űrré
kusza ködben
rémült bolyongással
ütközetre készen
dermesztve
a napfényt
milliárd magányos
energia csöppség
páraként csapódik
arcunkon
a padlón

billegő tűsarkon
püffed a mell
leszögelt műlufi
nejlona rabja

cél-nem-tudat
tartja karón
imitált fogsorát
plasztika karma

nem tudni érdemes
tudományt gyűri
kurta szoknyába:
elhiszi ennyi

irigylem némán
ránctalan arcát
csöppnyi szikrákat
oltva a zaj

figyelem trükk
nyitott játszma
kezdő profizmus
laikus művészet

mi kell több?

lennénk bár cérnák
egymásra utalva
a gyenge lét
sodort szálai

fatális ollók
némító tüzek
elkerülhetetlenségében
táncolva

csigolyáról
csigolyára
mászik
a stressz
kapaszkodtok
mindketten

ki enged?

karizmatikus
rocksztárok
adják a rigmust
közösségüknek
emelni a lelket
fanatikusok
első sorban
várják a megváltást
szimbólumok bűvkörében
járulnak ünnepelni
ájtatos kötelességgel
isznak a borból
harapják a füstöt
tisztulásul