gubancoltuk
simítottuk
összefontuk
megtépáztuk
daueroltuk
befestettük
szerettük
és megégettük
összekócoltad a szívem
kifésülni nekem kell
de csitt – mordul az új kor hol szavalni szívem ó kór idiopáthiás explicitség
gubancoltuk
simítottuk
összefontuk
megtépáztuk
daueroltuk
befestettük
szerettük
és megégettük
összekócoltad a szívem
kifésülni nekem kell
mit mutat a kaszting?
első benyomást
gyors olvadást
gyűrött ujjakat
kávéfoltokat
újhold udvarát
vágyott koronát
mindenki próbálgatja
vasaltnak látja
válogatja
ábrándozik
kifordítja
befordítja
keresi az egyet
könnyet fakaszt
ingoványra lép
passzol a kaszt
ing a veszteség
bízni az álomban
ha lejárt a három
másodpercre pontos
rettegés a mostban
hinni a táncban
ha múlik az izomláz
körülhatárolhatóan
két szám átmenetén
szeretni a jövőben
ha múlt öleli a percet
teljes odaadással
jelenlévő mosolyt
töménytelen a humor
reszket a pálinka-pánik
löttyen a verejték
izzad a poén
lehűt
vízzel nem lehet takaródzni
poloska lakik a rózsámban
valaki mindig lefüleli a szívem
zavaros az adás
nullahuszonnégyben
keveredik az illatba
rátelepszik a bizalomra
piszkálni mégse kéne
ki tudja
egyszer csak elköltözik
kopoltyún oxigén
bőrlégzőn tevén
kaktusznyi víztömeg
húsos levélben üzenet
harapjál
a levegőd én vagyok
különben fulladok
kirázom a paplant
relevancia
hullik a lepel
reveláció
áthúzzuk inkább
reakció
visszafekszünk újra
vagy megvetjük
ki a hunyó
észrevétlen tanít
tátongó lyuk
szemed lefutva
drága harisnyán
alázatra
telibb
nem lesz
mégse
robban
elfogy
hát hold
mindegy
apró pontokon
kapcsolódó műbeton
épület kéne
de hol van benne
te meg én
az építész névtelen
homályba veszhet
félsz
a gyerek lenyel
néhány kockát
és nézheted a röntgenen
volt-e fémszál a legóban
vagy silányból építettünk
én meg te