readunedance

idézet-paintball
impresszionista máza
mögött a virtuál
védősisak vetődik
pixelháborúba
mégsem áll össze
szelfire Laokoón
csak kígyóbűvölésre
adja fejét momentán
börtönében a harc

nap akartam lenni
mocsár vagyok
szárnyakat adtam volna
lezuhanok

meglepnek az üledékek
rámülnek a lepedékek
és kóválygok vakon
mint a lápi póc rettegve
a gubanc-boncolásban
hogy feltárul-e a patológia
vagy csak a csontváz marad
lerakódni

zenésíts meg
ha hiányzom
legyen mély basszus
tépő pengetés
elipszilonnal írd
a májust
loopolva a méla
tettetést

táncoló sárkány
tüzére várva
négy elemmel
keresem a harmóniát

merülök

mindig marad fagyi
a bögre falán
azt hiszed van idő
de csak későn sötétedik
mindig más jön szembe
mint akire vársz

hidegmelegre húz
otthoni zoknit
a megszokás
kényelmetlen
ismerőse

váltásnak tűnt

már nincs ott
szinte gyógyult
sebhely csak
kicsit billeg
a már nem
háromlábú szék
protézisét próbálja
újrahangszerelni
ritmusosan lüktet
a fantomfájdalom

egy zoknid maradt
minimál gondoskodásod
ennyi volt

csak tárgyakból állt
a sok tegnap
dobozolhatsz

tömve a szekrény
kéne a hely
selejtezem

barkaakció van
tepernek a szentek
áldozatra lépve
pálmalegyezők közt
hol van már a szamár
agyon tömött faló
pöffeszti a mellük
beveszik a várat
bezárul a kapu
migráljál

újabb és újabb szirmok
szállnak nehezen
vesztegetett időben
horcruxszá válnak
mégis gyötrelem
a hallhatatlanság

hány szirommal számít
még embernek a rózsa?