readunedance

magunkra vesszük
az unisex inget
gőgösen hisszük
ránk lett szabva

magunkra értjük
mások baját
felelőst kiáltunk
el lett szabva

magunkra húzzuk
a nehéz dunyhát
alatta duzzogunk
több levegő után

magunkra értelmezzük
az elvont iróniát
hűvösen hisztizünk
szabadság után

jól van a térdem
fortyog az énem
lő ki magasra
megfagy a génem
fél pici voltam
összekevertek
félve rohantam
képkereteltek

megvan a festék
én keverem már
hánytat az összhang
ízlik a lekvár

elérni akartalak
csiszoltam a felszínt
ne legyen szálkás
szöget vertem
legyen egyenesség
tanultam a fákat
szálirányba nézni
tizenegyest lőttem
kapura találjak
kereket cseréltem
guruljunk a lejtőn

már bennem vagy
csiszolódgatunk
gerendákat nézve
leszögezve mindig
meddig tart a mérce
keresem a tölgyet
neki tudjunk dőlni
lejátszom a meccset
döntők sorát nézem
csak a buborékok
mutatnak defektet

törném a falat
robbantanám a téglákat
égjen el a fájdalom
váljon füstté a lánc

csak hát bennem van a fal
tégláim az ész
lángjaim a tett
és bent reked a füst

hormonfröccsre vágysz
anyád adta mérgezőre
mást nem szeretsz
kötődni rosszul kell
fájjon mert az a jó
újabb és újabb arányban
kevered a bürköt
hátha elszakad a köldökzsinór
a nagy harcban vagdalkozol
haragtengeren jársz
felszegett fejjel
amíg el nem süllyedsz

hormonfröccsre vágyik
anyaként ölelne táplálón
mást nem szeretne
kötődne hozzád jól
ne fájjon a rossz
újabb és újabb csókban
keveredne az élet
sodort köldökzsinórrá
a nagy ágyban megpihenve
tengernyi örömben
vállra hajtott fejjel
amíg fel nem ébredsz

pingpongütő a hormon
mágnes két fele
taszítva vágyik
a szívbe égetett zsinórra
kitépni nem lehet
fonákérzés marad
a párnaölelés

téves képzetek
képzik az életet
azt hiszem
azt hiszed
képes tévéműsor
adja az ihletet
mit nézzek
mit ne láss
amit én látok
te sem nézed
kopott címeket
értékítélgetünk

elvettétek
az időm
a bizalmam
a szabadságom
lassú őszi légy
kering körül
nem száll el
nem száll le
lecsapni nem tudom
elcsapom az időt

Az alvótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig békésen szuszogni,
akarsz-e vélem esténként villanyt oltani,
gömbölyödve kölyöktigrisnek látszani,
nagykomolyan rendesen fogat mosni,
sötét éjszakákat együtt tölteni,
párnát dobálni, semminek örülni,
sóhajtva jobbra-balra fordulni?
Akarsz-e álmodni mindent, mi élet,
és teljességet, széles-hosszú űrt,
lehet-e némán párnát húzni véled
nyári paplant és téli dunyha-gőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy lepedőnkön elterül a vágy,
betegesen birtokolni vágy,
és akarat fütyörész az ablakunk alatt?
Akarsz csitítani kígyót-békát,
önző hadjáratot, fuldoklást, csatát,
sértődést, bizalmatlanságot, mindenféle bút?
Akarsz ölelni boldog szeretőt,
könnyítő sírást, szívből nevetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
békében élni, mi teljességre vált?
Csillagok alatt születni lenn a földön
s akarsz, akarsz-e fogadni halált?

anyám apámmal
tigris tigrissel
tigris anyámmal
apám tigrissel
csíkok keverednek
furcsa maszlaggá
béke-harccá
füstjelekké

elvirágzó szirmok alatt
árnyékban bimbódzik
egy kis virág

belőle fakadt
nehéz a más út
könnyebb az árnyékolás