readunedance

kókadó levelek
lassuló keringés
száradó felszín
hervadó pír
ráncok
sötétség
túlöntözés
erős napfény
nehéz jól szeretni

öszönösen szorítjuk
a fortyogó levesre
szelencénk fedelét
kifulladásig
hátha nem robban
elviseljük a gőzt
ráncosodik bőrünk
belefáradunk
takarékra tesszük
hagyjuk leégni
apátia füstben
a reményt

nem látlak
szexi plexi lettél
karcosan
messziről

ott se vagy
más ma már a trendi
szelektív
hulladék

hogy lehet
egyszer újra hasznos
mérgező
műanyag

új az orgona
a sípok remegnek
időnként
kell a hangolás
alakítani
az újabb negyvenet
lesz még harmónia
nagy levegő
a zúgásban
keresni a tisztát

hajóra száll a nagyfiú
nem vagyok szerelmes
elátkozott egy angyali
földre szállt boszorkány
megitta vérem dallamát
trombitál a foghíj
sötétben vár a tengerút
csordogál a tejszín
megütni mégis nem lehet
vár reám a sújtás
de visszatart a rettegés
törni vágy a vulkán
fékre lépni nem tudok
tép a tarka mámor
fehérre vált a lávakín
csendesülni készül
és partra dobja ritmusát
elcsigázva szívét

sebek
tapaszok
lélekdarabok
nyomot hagyunk egymáson
elhagyott
baleseti helyszíneken
botorkálva botlunk
saját sejtjeinkbe
egyetlen nagy szövet a világ

felejtsd el
a memóriaproblémád
minek emlékezni rá

microchipek égetik
önbizalmunk morzsáit 
füstjelekké

feltörhetelen felhőből
földre csapódik
a tartalom

elillan

táncolj az esőben

nem vevők
csak venni akarnak
egymástól
vákuum boltosost
játszanak
légüresedő tereken
egyik se hajlandó
eladó lenni
csak venni
levegőt
hiánycikk

városhoz képest
kék a szmogmérő
csalódásokhoz képest
jó a kapcsolat
hazugságokhoz képest
őszinték vagyunk
életünkhöz képest
egészségesek vagyunk

ideje van
határoknak
kettőssége
kapcsolatoknak
hiánya
útleveleknek