Szerző: ReadUneDance

rajzoltam egy aranytartalékot
magamnak hét lakat alatt
hogy megmentsen a világégés után
de mi van ha elnyomja a mécsbelet
vagy őrlángot fúj el bután
a rozsdás vaskapun belépő
mert elkopott már a grafit
füstként se ragasztható a por
s mi mégis megmaradt
medventánccal tapossa a kor

vagy ott van még tömbökbe rakva
több is mint kéne már
mit pókhálók ölelve óvnak
régi fényt vigyázva
szemedbe szórnak
egy képet a megmentett jelenről
aranytükörben csillanó szépet
ami volt van és megmarad
törtaranyban is
teljes önmagad

gurul a hógolyó
indul a pánik
gyűlik a bomba
roppan a lélek
mozdul a lavina
beborul az elme
pedig csak melengetni kéne
két kézzel a jeget
és inni adna
néhány csepp életet
a golyó lőtte vér helyett

elérhető az élet része
bármikor megjelen
csak tudni kéne osztozni
egy felemás készleten

szürreáltanoda
padjai koptatják
a torkot
a szemet
hó födi
a tavaszt
valami árnyékolja
a wifit
tanulunk

bélyeg a bőrön
más nyomta rád
fájdogál
takargatod
de nyoma van
a lelken
titkokat pecsétel
bezár

haladunk a korral
fejlődünk tudatosságban
tisztára mossuk
a bűntudatunk
fertőtlenítő szappanban
önállósodnak a gyerekek
el kell engedni a kontrollt
és szépen várni
ahogy haladunk a korral
egy másvilág felé

egy villamos út
amit a vekker félbeszakít
egy hangszerelés
amit egy húr tart meg
szakadt felsővezetékeken
néhány megállóra újra
együtt zenélhettünk

ismeretlen helyre távoznánk
el a világ zajától
zsongna a fészbuk
talán még fontosabbnak
éreznék maguk a megosztók

nem fáradok
letörölni a táblát
oltani a villanyt
szólni hogy eltört
törni a jobbért
érteni
hogy lett
otthon melegéből
rideg robotika
könnyed szavakból
félve írt mondat
ennyit tudok

ébresztő
indul a pánik
felhördül
a lélekporszívó
szívni lassan
maradványlevegőt
a koszban
zsibbasztó infó
hiányos tömege
koronáz
pokoli úrnőt
te meg zuhansz