Szerző: ReadUneDance

igazság lenne
a szeretet
ha nem rohadt
fából lenne
mértékadó cölöp
mázzal bevonva

apránként
elengedni
a nem valót
szabadon
a képzelet
kötéseit
kémiánk
börtönében
radioaktív
kis adagban is

tiltott rengeteg
egy klikkre
választ el
az alkotástól
vonz a kattanás
megszállott viadalba
önmagammal
Éva almájával

megint itt menetelnek
a húsvéti hangyák
szakrális vonulással
lépik át a határaim
tradicionális ragaszkodással
pályáznak a tartalékaimra
eszköztelen vagyok
csak nyolc lábbal a falon
pókjaimban bízhatok

kihűlt káposzta szagú
ételhordóban tálalt
ünnepi ebéd
nem vacsora
jut tegnapról
elfelejtett kanál
szikrázik csak
mikrohullámok között
falatozgatunk

árnyékod táncát
nézed a mezsgyén
rémiszt kiszolgáltatottsága

tartod a ritmust
reszket a rigmus
fokozod az ajzót
emeled a hangod
játszod a sámánt
jönnek a hangok
dobban a hártyád
tűz fele fordulsz
süssön az önhit
háttal a szónak
hátha legyőzted

rémiszt kiszolgáltatottságod
nézem a táncod
árnyékodban a mezsgyén

lazaság kell
a stabilitáshoz
elvezetni a rengést
hajlani a jóra
megállni a zűrben
könnyeden nevetni

akad a tű újra
és újra játssza
az elakadt életet
szakadni nem lehet

akad a csomó
hiába húzod
a cérna elszakad
a mintád elapad

akad a töltés húzza
a hangot akadozva
oda a lendület
várod a sortüzet

de akad még talán
egy utolsó akadály
hol nincs aki fennakad
adhatod önmagad

rímel a téboly
hőköl a lusta
kérked a páholy
agyban a puszta

csűrcsavarom hát
hadd tekeredjen
írom a kottát
más szerepeljen

bőrömet éri
süljön a bélyeg
van ki megérti
ennyi a lényeg

immunissá váltunk
a szerelemre a levegőben
nem kapjuk el
a labda gurul
mutál az utál
igazi femme fatale
már rutinból repül a fatál