Szerző: ReadUneDance

szépen szűkül
sok rét
apró kattintásokban
mohón gyűjtöd
pontba tömörített
energiád csökken
élet terén
sok szín
lemerültök

térdelj le te
az én porcom megszakadt
megnyúlt kötelékek
tettek sebezhetővé
sérülök
csak az ízes tok
a ferdére font kalács
tartja a lerágott csontokat
nagy a nyomás
de a porc össze nem forr
csak továbblép
lazára veszi a flexiót
jobbra-balra deviál
és vár
hogy be tudja fogadni
a békét kötő kollagént
ideje már

lelkesen fújja
mindenki a lufit
más is beszállna
pukkadjon
erőltetett mosolyok
eresztett ráncain
kit érdekel

bénít a nárcisz
apránként csepegtet
alkaloid gyöngyöt
disznók elé
ahogy ő látja

hiszed a tavaszt
bámulsz a napba
látod a sötétséget
magadban kullogsz
enni szavát

csókolod óvatosan
tükörképét a vízen
véded az eséstől
te zuhansz inkább
pillanatnyi hullám

zavarodik a kép
csak átmenetileg
majd újra csendes
más szagol mélyeket
ével a nárcisz

lassan fogy
a sörhab a pitvarból
tele a kamra
de a pad a napon

mindkettő a tiéd
mindkettő te vagy
egyszerre inni még sem tudod
csak kihozta a pincér
a második kört

magyarázom a bizalmam
bizalmatlanságnak magyarítod
két sima két fordított
pedig hogy szeretnék új kötésmintát

ütköző kapaszkodón
zakatol a béke
átszálló célállomásra
felújított síneken
jelez a jövő

gyászlilával is jöhet
a tavasz
apró szirmok nyitnak
új fejezetet
ibolya ajtóján
a tegnapra

vajon meddig
tart a végtelen
pillanatnyi erőt
leigázó védelem

szemüveg kell
talán mostantól