Szerző: ReadUneDance

kiszívott szellem
szürke forgatagban
finanszírozott árnyékként
húzza magát a porban

színvak nézi a fényeket
kábult iszik józanul
letört ragasztja a fülét
süket győzködi némán

völgyben süpped
hegymagas púp
raktárból kiszárad
vontatott teve

előhívsz egy sémát
előhívod a képet
provokálod a kérdést
provokálod a választ
kihívod a sorsot
kihívod bunyóra
és nem felelsz meg a kihívásnak
és nem jól reagálsz a provokációra
és nem látszik a kép a fotópapíron

előhívattál és homályosnak találtattál

normacsőtörés van
újra és újra
önjelöl az influenszer
az exhibis-önre
szmájli tengerré
változtatja a státuszt
szimbarikák
követik a mélybe
tecsövön
kifolyásolja
a veljút

támogatón
immun-gazdagon
nyomjuk vissza
más torkán
a félelmét

elég a másik fele
meg a magunk baja

pedig beszélni kéne
immunszegényen
szedni a gombócot
ki az asztalra
gőzölögjön

máshogy nem lehet fogyasztani

erre megyek
hogy vakítson a napfény
ne lássam
hogy nem jössz szembe

quadriplég komplementer
bénítod az agyam
afáziássá téve a gondolatom
elveszik a rózsaszín ködben
pszichoszomatikus a boldog fájdalom
a test kell
a lélek rohad

forró kenyérré válni
leveles tésztává
egyenként bontott
pára illatokban
szeplők takarta
áramvonalakon
olvadni eggyé
nem lehet

apró elismertetésekben
összekapaszkodó hajszálak
csalnak reményt a jobbra
lopva a semmit

megélhetési bűnözünk

tegyük fel
a béoldal
napos
rá kell csak
pörögni
a ritmust
elkapni
össze ne törjön

harag-köd takarja
a gótikát
lépre csalja
méztelen
ki nem lát át
a borún
hogy rettegjen
türelmetlenül