Szerző: ReadUneDance

megoldó
függők
vagyunk

sokrétegű
fűzőket
huzalozunk
újra
és újra

ezeréves
drótokkal
toldozunk
foltozunk

egyre nagyobb
a gordiusz
egyre nagyobb
adag kell
egyre kisebb
az esély
a levegőre

elkártyázott vagyonok
ablaktalan vagonok
adják a múltból
az alkoholpárás taxiüvegen
szemlélt jelent
dzsentriként utazgatunk
mintha a város
egyetlen lakói lennénk
hol őseink
nem terelték vagonba
utódaink nem vetnek
keresztet a vagyonra

vannak ketrecek
zár nélkül
fogva tartók
rosszakarat nélkül

vannak emberek
élet nélkül
rács-fenntartók
kulcsok nélkül

nincs zár a kulcsoknak
nincs kulcs a zárakhoz
ha ki is jutnál
hogy zárod le?

tavaszi szél fújt
játszottál a hajammal
könnyed napfény
simította szárnyunk
de nem merted elhagyni a fagyot
elakadt a szavam
rekedten szólongattalak
megfájdult a fülem
éles némaságtól
fogyott el a levegő
hó alatt rekedtünk
könnyezett a szemem
piszkálta a remény
ez csak kósza nátha

magadat nem tudod
mást mentenél így
magadat láncolod
még jobban
kössön az indok
túl nehéz súlya
a cammogó folyóba

jázminmentes mentatea
nincs ami nem is való
magányos kortytömeg
jobbra érdemes hintaló

köti a sebet
a savóhoz
fojtott lángú
gyulladással
emészt
érintőlegesen
nem szerelem
magam
adom

féltékeny kapaszkodik
pókháló kötődésébe
hátha megragad
élete súlya
szakadékát
szövi

áll a káosz
közepén
fordul a gépkulcs
hajtani a szívet
teljes nyugalomra

kiforr a düh
a fedőre
lecsapódik a pára
áztatni a szivacsot
örök poshadásra

lecsúszik egy korty
konyak nem több
csak egy kis pálinka
a sörök közt
olvasod lassan
ahogy kortyonként
lecsúszik a lét

csúszik a kapaszkodó
mi vinné még fölfele
de minek
van ítéletmentes
átlényegülés
ahogy slukkonként
lekúszik a füst

nem kúszik már
a földön hisz
a földöntúliban
könnyek közt
boldog létezésben
ahogy percenként
elmúlik a kép