az élet sűrűje
rácsöppent
a fehér terítőre
kézzel szőtt szálak
ölelik a szaftot
vörösbor csókot
váltanak
szeretnek
de csitt – mordul az új kor hol szavalni szívem ó kór idiopáthiás explicitség
az élet sűrűje
rácsöppent
a fehér terítőre
kézzel szőtt szálak
ölelik a szaftot
vörösbor csókot
váltanak
szeretnek