entrópia

esőillattá lettél
kávégőzből
szivarfüstből
kevert távoli
sötét felhők
idézik némán
szemöldökráncodat

a széthullás jó
lenne talán
ha előre mutatna
ez a félbevágott
roppant tartógerenda

de csak az eső hullik
a tátongó hiányon át
kimossa a talajt
süllyedünk