rajzoltam egy aranytartalékot magamnak hét lakat alatt hogy megmentsen a világégés után de mi van ha elnyomja a mécsbelet vagy őrlángot fúj el bután a rozsdás vaskapun belépő mert elkopott már a grafit füstként se ragasztható a por s mi mégis megmaradt medventánccal tapossa a kor vagy ott van még tömbökbe rakva több is mint kéne már mit pókhálók ölelve óvnak régi fényt vigyázva szemedbe szórnak egy képet a megmentett jelenről aranytükörben csillanó szépet ami volt van és megmarad törtaranyban is teljes önmagad