tavaszi szél fújt
játszottál a hajammal
könnyed napfény
simította szárnyunk
de nem merted elhagyni a fagyot
elakadt a szavam
rekedten szólongattalak
megfájdult a fülem
éles némaságtól
fogyott el a levegő
hó alatt rekedtünk
könnyezett a szemem
piszkálta a remény
ez csak kósza nátha