nap akartam lenni
mocsár vagyok
szárnyakat adtam volna
lezuhanok
meglepnek az üledékek
rámülnek a lepedékek
és kóválygok vakon
mint a lápi póc rettegve
a gubanc-boncolásban
hogy feltárul-e a patológia
vagy csak a csontváz marad
lerakódni
de csitt – mordul az új kor hol szavalni szívem ó kór idiopáthiás explicitség
nap akartam lenni
mocsár vagyok
szárnyakat adtam volna
lezuhanok
meglepnek az üledékek
rámülnek a lepedékek
és kóválygok vakon
mint a lápi póc rettegve
a gubanc-boncolásban
hogy feltárul-e a patológia
vagy csak a csontváz marad
lerakódni