bénít a nárcisz
apránként csepegtet
alkaloid gyöngyöt
disznók elé
ahogy ő látja
hiszed a tavaszt
bámulsz a napba
látod a sötétséget
magadban kullogsz
enni szavát
csókolod óvatosan
tükörképét a vízen
véded az eséstől
te zuhansz inkább
pillanatnyi hullám
zavarodik a kép
csak átmenetileg
majd újra csendes
más szagol mélyeket
ével a nárcisz
readunedance 