úszom a boldogságban
mint cápa strandolók felé
sodor az ár de izomból
török alulról vakító
eldobható teríték tárul elém
állok a völgyben
mint koncertről maradt
szomorú műanyagpohár
vergődöm fröccs párában
kúszva közelítem a tegnapot ma már
nézem a tornyokat
mint hangya relatív életén
merengve mászik az étterme
szuterén értelme végtelen
barlangjába légvárat építeni
állok a hegytetőn
mint alpinista szerzetes
csodálva mélységet
lelkében a völgyben tükröződő
napfényes ég szikrázása alatt
alulról közelítem a végtelen mélységet
readunedance 